Minden embernek akadnak olyan pillanatai, amikor akaratlanul is,de filozófál az általa bevitt témában. Sokszor a kigondolt, átgondolt dolgok elvésznek, mivel nem tulajdonítunk számukra jelentőséget. Véleményem szerint ezek a gondolatok olykor kapcsolódhatnak egymáshoz és a megoldhatatlannak vélt problémákra megfelelő döntéseket készíthetnek elő.
Én magam sok esetben alkalmi jó megoldásokat vagyok képes kreálni - természetesen ezt saját életemben értelmezhető módon - azonban nem tárolom el és ezáltal nem leszek már képes kapcsolni a sorozatokat egymáshoz. Ilyenkor gondolom a kimaradt láncszemek miatt válik döcögőssé az elméletem olykor. És persze a pillanaznyi alternatívákban gondolkodom így csupán.
A végzetes megfelelés
Az ember köré saját morális kényszerében, annak egyre magasabb tartományaiban iszaonyatos mennyiségű megfelelési kényszer jelenik meg. Ezek a kényszerek aztán teljesen körbeveszik, majd bekebelezik. Ekkor képes az ember a mentális összeomlásra, amely végzetes visszafordulást, bezárkózást eredményezhet és talán végérvényesen. Hogy ennek a megoldása mi lehet, hogy ezt miként tudjuk koordinálni azt nem tudom.